Tagcsere után jelenleg énekes és gitáros: Lobó-Szalóky Lázár, basszusgitáros: Kelemen Sándor Márk, szólógitár: Almási Zoli, dob: Almási Tamás. Első lemezüket 2007-ben jelentették meg, a másodikat idén nyáron rögzítik, a munkálatok alatt pedig rendszeresen járnak koncertezni az ország minden sarkába.
- Még nagyon fiatal vagy/vagytok, mikor kezdtél el foglalkozni a zenéléssel, döntöttél a mellett, hogy te ezzel szeretnél foglalkozni?
- Ez az én esetemben, sőt mindannyiunknál a szülőknek köszönhető. Hála Istennek, mindenkinek olyan családi háttere van, ahol a szülők a Beatles-t, Illést, Fonográfot hallgattak fiatal korukban. Miután megszülettünk gyakorlatilag ilyen zenéken nőttünk fel. Így igazából sohasem volt számunkra kérdés, hogy csináljunk egy zenekart. A zene mindig szerves része volt és lesz az életünknek.
- A jövőben végzettségednek megfelelően, a diplomáddal szeretnél elhelyezkedni, vagy a zenével foglalkozni?
- Nem szoktunk a magyar realitással foglalkozni, mindenkinek az álma, hogy a zenéléssel keresse meg a kenyerét, aztán majd meg látjuk, hogy sikerül. Szerencsére egyre több a koncert, az első lemez meglepően jól fogy, és készülőben van a második is. A magam részéről azt mondhatom, hogy emellett azért nagyon fontos egy diploma megszerzése is.
- Manapság úgy a legkönnyebb boldogulni, hogyha sokrétű valaki. El tudnád képzeli a zene mellé például a színházat vagy bármi egyebet?
- Most már, hogy a második évemet taposom az egyetemen, igen el tudnám képzelni, hogy mondjuk tanársegéd legyek, mivel szerencsére jó tapasztalataim vannak az egyetemmel kapcsolatban.
- Mi az a plusz, amit mindig hozzáadtok a dalokhoz?
- Ott dőlnek el a számok sorsai, hogy mi az amit hallgatunk, valamint milyen érzések hatnak ránk. Rengeteg brit-pop meg punk-rock zenét hallgatunk, Beatles-t, Oasis-t, Franz Ferdinandot, Green Day-t. Ezek a bandák nyilván hatnak a zenénkre. A dalszövegek mindig megtörtént eseményeket dolgoznak fel, annyi minden van ebben a világban, amiről érdemes énekelni, hogy nincs szükség kitalált dolgokra szerintem.
- Ha lehetőséged lenne egy napra valakinek a bőrébe bújni, ki vagy mi lennél?
- A John Lennon bőrébe bele bújtam volna egy napra, amikor pl. a Shea Stadionban adtak koncertet. Ilyenkor mindig a rajongók lebontották a kordonokat és megrohamozták a színpadot. Rengeteg rendőrt vezényeltek ki. Mókás lehetett úgy játszani, hogy semmit sem hallasz a zenéből, csak a sikoltozó lányokat. Ha pedig élő személyről beszélünk, akkor Billie Joe a Green Day-ből, vagy Liam Gallagher az Oasis-ből nagyon szívesen lennék egy napra…
- Az imént felsorolt zenekarok zeneileg hatnak rátok, de az életstílust is átveszitek?
- A rock ’n roll életstílust természetesen éljük, tehát szeretjük az életet nagy kanállal enni, bár drogokhoz sohasem nyúlunk. Vannak itt is határok, van olyan amit átlépünk, van amit már nem.
- Van valami imázsotok, bevált szerep a színpadon?
- Mi pont azok a zenekarok közé tartozunk, akik ugyanúgy öltözködnek a színpadon, mint a magánéletben. Mindenkire ez a tornacsukás, napszemüveges stílus jellemző. Ez nem csak kényelmes, de szerintünk hiteles is egy rock ’n roll banda esetében. A koncertek alatt pedig végig pörgünk a színpadon, egyszer azt írták rólam, hogy lebontom a színpadot, valamint azt is, hogy többet tartózkodom a levegőben, mint a színpad deszkáin, annyit ugrálok…
- Mi a végcél?
- Elsősorban minél ismertebbek szeretnénk lenni és a magyar példaképek szintjére eljutni, mint a Supernem, HS7, vagy a Royék. A második lemezzel egy magas mércét felrakni, sikereket elérni vele. De a végcélról csak annyit, hogyha eljutunk a Rolling Stones korába, mint zenekar, akkor elárulom.
- Mesélj a második lemezről!
- Terveink szerint a nyáron vesszük fel a következő lemezt, ami teljesen angol nyelvű lesz. Ez egy eklektikus lemez lesz, így szélesebb körhöz fog eljutni, ez egészen biztos. Remélhetőleg októberben már megjelenik, előreláthatólag 10-11 dallal.
