BAON blog
BELÉPÉS REGISZTRÁCIÓ JELSZÓEMLÉKEZTETŐ

Így búcsúzott az utolsó Malév-gép pilótája

2012. 02. 3., korbely

A marhavásár és a közmunka

2012. 02. 1., korbely

Kovács Erika újságíró friss jegyzete reméljük, nem csak bennünket gondolkodtatott el.

A férfi fémmegmunkálással foglalkozó szakember. Évek óta nem talál munkát. Egyedül él, kapaszkodna a közmunkába. Annak az összege legalább nem annyi, mint a segélyé. Nem ölbe tett kézzel várja a „behívóját”, kispénzű időseknél dolgozik a ház körül, amit az öregek már nem tudnak megcsinálni. Annyi pénzért, amennyit a minimálnyugdíjból élők is meg tudnak fizetni. Manapság a bizalom is nagy kincs. „Kuncsaftjai” tudják, tőle nem kell tartani, így aztán mindig őt hívják. Feketén. Mert arra már az időseknek nem futja, hogy alkalmi munkásként foglalkoztassák. S úgy vannak vele, aki nem nézi jó szemmel, és sajnálja a férfitól azt a havi néhány ezer forintot, amivel a hajánál fogva önmagát húzza ki a társadalmilag nyakába zúdított fekáliából, s megmenekül az éhhaláltól vagy a megfagyástól, akkor éljen meg az az adóhivatalnok, munkaügyi felügyelő a havi 22 ezer 500 forintból.

A férfi a minap az idegtől reszkető kézzel mesélte, idén már több papírt kitöltettek vele a közmunkához. Mindig ugyanazt kérdezték. Aztán jött egy telefon, az egyik kisnyugdíjas házának tetejéről ugrasztották le, ahol éppen a helyére igazította az elmozdult cserepeket: menjen be a hivatalba a közmunka miatt.

„Ott álltunk, ki tudja hányan. Végre behívtak. Mi a foglalkozása? Megmondtam, bár olvashatták az előttük fekvő papíron. Nem kell! Vágták a képembe így, nyersen. Sokan jártak így. A marhavásáron jobb dolguk van a jószágoknak, azoknak legalább jut jó szó a gazdáktól” — panaszolta.

Egy társadalomról sokat elárul az, ahogy az állatokkal bánik. És mi a helyzet az emberekkel? Emberek?!

Kovács Erika

A nap videója: Nokia-csengőhanggal rögtönzött a hegedűművész

2012. 01. 24., korbely

Duetté bővült egy hegedűszóló Szlovákiában, mert közbeszólt egy mobiltelefon, a hegedűművész pedig beleszőtte előadásába a csengőhangot - írja az MTI

A koncertet Eperjesen tartották egy ortodox zsinagógában, a hegedűn Lukas Kmit játszott, telefonon pedig egy ismeretlen. A készülék nagyjából jókor szólalt meg zenei szempontból, mivel épp egy téma végén csendült fel a Nokia legismertebb csengőhangja. Kmit kitekintett a közönségre, egy pillanatig tétovázott, majd amikor a telefon még mindig csengett, rázendített a mobil témájára, kikerekítve némi rögtönzéssel.

A közönségnek tetszett az előadás terven túli része is. A fellépésről videó készült, amelynek telefonduós részletét 10 nap alatt több mint 1 millióan nézték meg. A The Daily Telegraph című brit lap megjegyezte, hogy a videóhoz megjegyzést írók között akadnak, akik reklámnak vélik a történteket. Ugyanakkor a zenésznek sem jöhet rosszul a tágabb ismertség.

Szathmáry Niki visszaigazolta, hogy ismer…

2012. 01. 17., korbely

Első látásra meghökkentő, de alapvetően jó ötlet az országos, sőt nemzetközi hírnevet szerzett gyulai gyermekgyilkosság közösségi médiás megjelenítése. Nyilvánvalóan Szathmáry anyuka nem vágja a Facebook lehetőségeit, szabályait, így nem oldalt hozott létre, esetleg csoportot, hanem sima profilt.

A mama a Beolnak azt mondta tegnap, hogy bízik benne, talán ezen a csatornán sikerrel járhat. Ki tudja, ha valahol köztük, köztünk lappang a gyilkos, nem kizárt, hogy ő maga is követővé válik, hiszen kriminalisztikából tudjuk, hogy a gyilkosok egy típusa kifejezetten szívesen sündörög a nyomozás közelében. S ha már sok krimit nézünk, lehet, hogy emberünket az töri meg, amikor megjelenik a fiókjában az értesítés: Szathmáry Nikolett visszaigazolta, hogy ismer…

A nap videója: basszus, belesültem

2012. 01. 16., korbely

Egy olvasónk hívta fel a figyelmet az alábbi bakira: az első Ifjúsági Téli Olimpia megnyítóján, Christina Ager osztrák (tiroli) versenyző tette le az olimpiai esküt az olimpiai zászló előtt. A szövegbe azonban belesült. Zavarában azt mondta, hogy “SCHEISSE” (kb. bassza meg, basszus), majd papírról folytatta az eskü szövegét.

Varga Viktornak a szex is megy törött kézzel

2012. 01. 9., korbely

Varga Viktor korcsolyabalesetéről néhány napja írtunk, mégpedig a leghitelesebb forrás, édesapja elbeszélése alapján. Ám a bulvárördög nem alszik, kiderült, hogy a téma tovább fokozható. Változtatás nélkül közöljük a Tabu Tv közleményét e témával kapcsolatban.

Tabu Tv riportere, egy a nemrégiben elkövetett kéztöréséről faggatta Varga Viktort, akiről kiderült ez a kis semmiség a szexben és a nagykoncertre való felkészülésben egyáltalán nem gátolja.

„Kicsit elestem a jégen. Megkaptam édesapámtól a karácsonyi ajándékot még karácsony előtt és tulajdonképpen kétszer sikerült a 360’-os fordulat a levegőben, de sajnos harmadikra már nem, szóval két csuklóra érkeztem meg a jégre. Először csak reccsent, de utána észrevettem, hogy nem mozognak a kezeim.” – mesélte a tabutv.hu riporterének Viktor, aki a későbbiekben arról mesélt, hogy se a managemant, se a szülők-barátok nem örültek annak, hogy eltörte a csuklóját a nagykoncert előtt egy héttel.

Viktor nem szeretett volna törött kézzel színpadra állni, de egy kis idő elteltével rájött, hogy lehet, hogy mégis meg kéne látogatni a kórházat. „Nagyon ilyen kórház meg orvostudomány ellenes vagyok, szóval nem mentem be már rögtön első nap, hanem csak második este, amikor már úgy bedagadt, hogy beláttam, hogy lehet, hogy kéne. Egyébként én rögzítettem két fakanállal meg a barátnőm sáljával.” – számolt be VJ Andrisnak a Tabu Tv riporterének, aki nem volt rest és rákérdezett, hogy a nemi életét mennyire gátolja ez a kis törés.

„Nem igazán gátol engem egyébként a szexben ez a kis törés. Megoldjuk, egyszerűen más pózban kell csinálni. Egyébként ő nem hitte el, hogy én itt egész nap cseszegetem a gipszet, meg amúgy azt sem, hogy eltörtem. Ez van, ez az én életem meg az én kezem, jó lesz.”

A dohányos is ember

2012. 01. 8., korbely
Szögezzük le a legelején: a dohányzás káros az egészségre, továbbá nagyon helyes, hogy a nemdohányzók védelmében szigorú rendelkezéseket hoznak. Mi több, józan ember még azzal is egyetért, hogy a dohánybizniszre ráteszi a kezét az állam, így ugyanis minimalizálja a “bűnbe esés” esélyét, továbbá kontrollálni tudja a rendszert, hiszen  e területen is rengeteg visszaélés tapasztalható.

Ám az egészség jegyében kialakulni látszó kétfrontos (tiltás és brutális áremelés) harc kezd átváltani boszonykányüldözéssé, jó magyar szokás szerint a ló másik oldalára esünk, bár a jelenség nem tipikusan magyar, a művelt nyugat egészére igaz.

A dohányosok nagy része akkor gyújtott rá először, amikor ez még általános volt: lépten-nyomon bagóztak az emberek, még a tévéstúdiókból sem volt kitiltva annak idején a cigaretta/pipa/szivar, mi több, olykor maga Kádár elvtárs szájában is ott fityegett a piros Marlboro (bizony, nem Kossuth és nem Munkás).

A dohányos valóban pusztítja önmagát, mint ahogy teszi ezt a nagyvárosi szmogban közlekedő gyalogos, a stresszelő munkavállaló vagy éppen az, aki gyakran néz a pohár fenekére - érdekes módon ez nem olyan nagy gond napjainkban, mi több, az ivást mindenféle kedvezményekkel támogatja az állam.

Kedves hatalom és kedves többségi társadalom! A dohányos nem kér mást, csak megértést: vannak emberek, akik úgy működnek, hogy néha rágyújtanak egy-egy cigarettára és attól csökkentik a rájuk nehezedő nyomást, mi több, kreatívabbak lesznek tőle. Ezekben a nehéz időkben nagy hiba lenne ezt elvenni tőlük, mert különben oda vágynak, esetleg kerülnek majd, ahol bűntudat nélkül lehet cigizni, a pszichiátriára.

Lilára rúgott ellenfelek

2011. 12. 7., korbely

Licska Balázs újságíró (Békés Megyei Hírlap, Beol.hu) gondolatai a Fradi-Békéscsaba botrányról

Hiába verte ki a Ferencvárost a Magyar Kupában a Békéscsaba 1912 Előre SE, a bravúrról és esetleg a viharsarki labdarúgás feltámadásáról csak kevesen beszélnek. Balogh Miklósról viszont már inkább: a védekező középpályás csúnyán összecsúszott a zöld-fehér Martin Kleinnel, akit később véresen kellett levinni az Üllői úti gyepről. Utólag pedig született egy facebookos mondat, mely szerint csak egy odavágós szituációt törlesztett.

Hogy az összeütközés mennyire volt szándékos, el lehet dönteni a felvételekből, illetve vérmérséklet és színösszetétel ― lila- vagy zöld-fehér ― szerint. Ugyanakkor biztos: Balogh Miklós felelőtlen volt, sportemberhez méltatlan volt az iromány, még akkor is, ha azt csak poénnak szánta. Azonban a klub is hibázott: rosszul kommunikált, hogy a Fradi tiltakozó levelére nem reagált: hivatalos közleményben is bocsánatot kérhettek volna.

Persze, megtették ezt a kulisszák háta mögött. Balogh Miklós pedig kapott egy kis zsebbenyúlós büntetést, ami után kétszer is fontolóra veszi, miket nyilatkozgat. Ám kíváncsi lennék rá, hogy a Ferencváros bocsánatot kért-e: az odavágón, már az első percekben Junior úgy beleszállt Kerekes István arcába, hogy az arca két helyen is eltört ― a napokban műtik ―, rögvest le is kellett cserélni.

Ilyenkor örömteli, hogy a magyar foci a legtöbbek által szidott téli szünetre szenderül, lesz idő a felépülésére. Az Előre előtt még nagy feladatok áll: a második helyen topog az élvonalért folytatott harcban, a Magyar Kupában az MTK lesz a soros ellenfele. A Ferencvárosnak pedig savanyú a szőlő. Ha a párharc előtt említették: két meccsen dől el minden, akkor miért az Üllői úti csatára ― a bíróra és Balogh Miklósra ― hivatkoznak leginkább a kiesés miatt.

Hol vagy, Vitéz László?

2011. 11. 30., korbely

Kovács Attila újságíró (Békés Megyei Hírlap) jegyzete

— Hú de elfáradtam, azt a kutyikafáját! — nézem a Vitéz Lászlót a számítógépen. Egykoron a nagymamucikámmal néztem, be nem állt a pampulám közben, nevettünk, izgultunk mind a ketten. — Vigyázz, Vitéz László, vigyázz! Nem tudtam megunni. Vitéz László a gyerekkorom része volt, beépült a génjeimbe, kamaszként, felnőttként is szájtátva és nevetve néztem, ha véletlenül adásba került a királyi csatornán, vagy rábukkantam az interneten.

Vitéz László még a halált is legyőzte. — Én vagyok a halál! — Micsoda, a legnagyobb szamár? — s bumm, már kapott is a maskara a fejére a nagymamucika palacsintasütőjével.

Vitéz László papáján, Kemény Henriken azonban kifogott a kérlelhetetlen kaszás. Lehet, ha a kezén van legkedvesebb gyermeke, akkor megfut előle, s örökre békén hagyja. A legendás bábos 87 évesen ment el.

Vitéz László már nem emeli fel többet a palacsintasütőt, nem mángorolja, vándorolja már be a világot, nem űzi ki a szellemeket a házból a molinári bácsi kedvéért (Az egyiknek kiráncigáltam a lábát, a másiknak kitekerem a nyakát, na, megyek, iszom még két kiló bátorságot!), sem az ördögöket a kútból a nagymamucikája kisebbik palacsintasütőjével.

Jó világ jön most a gonoszokra, szellemekre, ördögökre. Szaporodhatnak, sokasodhatnak büntetlenül, nincs már aki fejbe verje őket, a közönség lelkes tapsától és támogatásától kísérve.
Pedig most lenne csak igazán szükség Vitéz Lászlóra meg a palacsintasütőire. A kicsire és a legkisebbre, amivel a legnagyobb csúf figurákat kupálta agyon.

Bökj meg Facen - Bóni Feri és a webkettes mulatós

2011. 11. 29., korbely

Bökj meg Facen és én rádírok cseten/ Megosztom a legújabb fényképemet/ Ha elnyerte a tetszésed, lájkold nekem - énekli Bóni Feri, mi pedig kultúrtörténeti pillanat szemtanúi vagyunk, új műfaj született a közösségi média és a mulatós zene házasságából, bár a művész egyelőre a Facebookra koncentrál, el tudjuk képzelni a következő dalcímeket a jövőben:

Maradjak vagy tűnjek el az iWiWről?

Mit olvasssak Indexet vagy Origót?

Az én babám mindig ott lóg a Twitteren

Teringettét, ellopták az Ájfonom

Lemerült a táblagépem akkuja

Elmegyek én a Dzsobsz Pista sírjához