korbely bejegyzései

Coming out a focipályán

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás

Licska Balázs (Békés Megyei Hírlap) jegyzete

Senki ne szidalmazza ordenáré módon az édesanyámat – mondta Dajka László a Békéscsaba–Szolnok labdarúgó-mérkőzés után. A lila-fehérek trénere teljesen kiakadt. Állítása szerint még 2–1-es hazai vezetésnél is folyamatosan ócsárolták – én a kispad feletti kalitkában semmi ilyet nem hallottam –, a vereség utáni levonuláskor pedig néhány nem tiszta tekintetű drukker emlegette felmenőit, ami tény. És akkor következzenek a tények, ne csak azok az érvek és ellenérvek, hogy akkor most megfelelően dolgozik-e a szakember a Kórház utcában.

Tavaly is pályázott a feljutásra az Előre. Akkor 2–2-re végzett a Kórház utcában a hasonló célokat megfogalmazó Szolnokkal, most egy kiesés elől menekülő gárda volt az ellenfél. Akkor az első három tavaszi fordulóban kilenc, most négy pontot szerzett a Békéscsaba. A kezdő tizenegyből és keretből csak a kapus Máthé Gábor, a mezőnybeliek közül Juhász György, Majoros Árpád és Alex Leucuta fér bele Dajka László elképzeléseibe. A nem rossz erőkből – és főleg magyarokból – álló, Pásztor József vezette Békéscsabát teljesen átformálta egy év alatt.

Dajka László aztán bocsánatot kért, hogy a füléhez tartott kezével hergelte a közönséget, visszaszólt a drukkereknek. Neki is tisztelnie kell azokat, akik élnek-halnak az Előréért, ahogy a szurkolóknak is respektet kell mutatniuk a tréner felé – tőlük még nem hangzott el ilyen megnyilvánulás. 
Bár Dajka László nem rúghat gólt Nyíregyházán, az érne fel igazi bocsánatkéréssel, „coming out”-tal, ha a vezetőedző saját kénye-kedve szerint formált Előre már tényleg olyan produkcióval rukkolna elő, ami a nevéhez és a tabellán elfoglalt első helyéhez méltó.

Így mulatott Kamuton az Index új főszerkesztője

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás

A képen látható fiatalember nem más, mint Dudás Gergely, aki Uj Péter, majd Mészáros Zsófi után irányítja az Index szerkesztőségét. Az animált fotó 2011 nyarán készült Kamuton, amikor még az Index a régi fényében pompázott és egy nagyszabású játék révén Kamut nyerte el azt a lehetőséget, hogy ország-világ bemutassa, miután a község vállalta, hogy egy közterületét a hírportálról nevezi el. (A háttérben Szily László ex-indexes újságíró-szerkesztő, jelenleg a Cink.hu főszerkesztője látható).

Ekkoriban Dudás Gergelyő a gazdasági rovat vezetője volt és a Praktikers nevű rockabilly zenekar frontembere, akárcsak napjainkban. Érdekesség, hogy miután UP távozott, Mészáros Zsófi főszerkesztő, Dudás Gergely pedig főszerkesztő-helyettes lett, a gazdasági rovat irányítását a Gyuláról elszármazott Haász János vette át, akinek helyiérdekű írásaival leginkább a megboldogult Békés Megyei Nap című napilapban találkozhattak, akik már éltek akkoriban.

Az új főszerkesztőnek és az Indexnek sok sikert kívánunk és természetesen izgatottan várjuk Uj Péter új hírportálját is, melyhez a hírek szerint már nagy lendülettel gyűjti a munkatársakat.

(A kép forrása: Cink.hu)

Szórakoztató futballt!

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás

Licska Balázs újságíró jegyzete

A futball legyen családi szórakozás! – feszítette ki egy drapérián a szlogent a hazai B-közép a pénteki Békéscsaba–Nyíregyháza NB II-es mérkőzésen. A szurkolók nehezményezték, hogy ha tényleg ez a cél a magyar labdarúgásban, akkor miért péntek délután 15 órára tették a kezdési időpontot. Lehet benne igazság. Aki megszokott munkarend szerint dolgozik, 17 óránál korábban nem valószínű, hogy kiér a Kórház utcába.

Főleg egy olyan meccset öngól ilyen időpontra tenni, amit a hétvégi rangadónak harangoztak be, hogy itt bizony lesznek izgalmak. A szórakozáshoz ugyanakkor olyan produkcióra van szükség, amire tényleg csettintenek a nézők, a felfokozott hangulat és az izgalmak miatt kétszer annyi szotyolát majszolnak el, mint egy átlagos találkozón. Amit viszont a bajnoki címre is esélyes két együttes művelt, nemhogy az Előre és a Szpari történelméhez, nemhogy az NB I-hez – és NB II-höz – nem volt méltó, de arra sem, hogy egyáltalán legyen valaki a stadionban.

Ha a moziban vagy a színházban nyújtanak ilyen teljesítményt a színészek és rendezők, a nézők felállnak a szünetben és távoznak. Mikor az első fordulóban 6–4-re verte a Békéscsaba a Ceglédet, úgy véltem, ilyen mérkőzésekre van szükség ahhoz, hogy ismét többen látogassanak ki a Kórház utcába, ismét megszeressék a futballt, az Előrét a Viharsarokban. Ezért is gondoltam, hogy a tegnapi meccset fő műsoridőben, 18–19–20 órai kezdéssel kellene megrendezni. Utólag viszont már amondó vagyok, hogy még a 15 óra is kései volt egy ilyen unalmas, nézhetetlen találkozót 10 órára kellett volna tenni.

Tovább megyek: meg sem kellett volna mutatni ország-világ előtt, meg sem kellett volna rendezni.

Külföldiül kapálni

Közzétéve: Szerző:
1

Szabó György jegyzete a Békés Megyei Hírlapból:

 

„Du ju szpík inglis? Sprehen zi dajcs? Parla itáliánó?” — ha ezek egyikére se tudnék csípőből válaszolni, valószínűleg nem indulnék el a jobb élet, a biztos(abbnak hitt) megélhetés, a gyors(abbnak gondolt) meggazdagodás reményében külföldre dolgozni. Azt hiszem, nem vagyok elég bátor. Lehet, hogy bennem van a hiba, de úgy érzem magam biztonságban, ha értem, hogy mit beszélnek körülöttem az emberek, köztük például azok, akik fizetnek a munkámért, akiktől anyagi egzisztenciám megszilárdítását remélem.

Naiv, mondhatni vak dolog a mai világban azt hinni, hogy ha az ember éppen a tulipánok földjén ragad kapát, netán ír vendégek után mosogat vagy éppen a talján utakat rója egy kamionnal, mindjárt busás vagyonra tesz szert, s fél év múlva már magánrepülővel ruccan haza szűkebb pátriájába, ahol az utcán szaladgáló, mezítlábas szegénygyerekeknek eurócenteket dobálgathat. Persze, ez csupán egy torz vízió, ugyanakkor azt se gondolhatjuk komolyan, hogy egy-egy nyugat-európai munkaadó rólunk álmodozik éjszakánként.

Tudomásul kell venni, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés, ott sem leányálom a kétkezi munka, s bizony ott is akadnak olyan főnökök, cégek, amelyek durván kihasználják a munkavállalókat. Ne feledjük azonban, szép számmal vannak sikersztorik is! Utóbbiakban viszont van egy fontos közös vonás: a főszereplők mindegyike beszél idegen nyelvet.

Szóval, lehet hogy velem van a baj, gyáva vagyok. De tudják mit, eszembe jut erről egy, mára ócska közhellyé silányodott, szakállas vicc csattanója, amikor a kupec azt mondja a vevőnek a láthatóan hasznavehetetlen patás védelmében: „Nem vak ez a ló, csak bátor!”

Nincs hibás, csak áldozat

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás

Gajdács Emese, a Békés Megyei Hírlap újságírójának jegyzete

Tragédia. Döbbenet. Kérdések és gyász. A reggeli hír pillanatok alatt futott végig a médián, s szórta el országszerte az információit: egy fiatal nő és három kiskorú gyermeke lelte halálát egy balesetben megyénkben.

A tévéképernyőről, rádióból ránk zúduló hírek egy idő után immunissá, közönyössé tesznek. Már nem kapjuk fel a fejünket, ha halálos karambolról hallunk, de még a több áldozatot követelő merényletek, háborús tudósítások sem feszegetik tűrőképeségünk határait. Mert naponta láthatjuk a sokkoló, véres képeket, a kommunikációs eszközök (melyek minden háztartásban, sőt, már a zsebünkben is ott vannak) a legtávolabbi helyszínre is egy pillanat alatt elrepítenek.

Más a helyzet, ha közvetlen közelünkben esik meg a tragédia. Ilyenkor úgy érezzük, közünk van a történethez. Elindulnak a találgatások, azonnal választ akarunk a kérdésekre, néhányan pedig még a tanulságok levonásától sem riadnak vissza, miközben vajmi kevés konkrétumot tudnak.

Azonnal szárnyra kapnak a pletykák, a „jól informáltak” ilyenkor vannak elemükben, szórják a megalapozatlan félinformációkat, s ezzel könnyen megsérthetik a kegyeleti jogokat, sebeket ejthetnek a hozzátartozók amúgy is felzaklatott lelkén. Nem értem azokat sem, akik azonnal a HIBÁST keresik, vétkest akarnak látni, akit okolhatunk, akire haragudhatunk. Ilyen helyzetekben, úgy vélem, ez a legrosszabb reakció. Hagyjunk időt felocsúdni az első döbbenetből, csendben emlékezzünk az ismeretlen áldozatokra, majd várjuk meg a szakértők véleményét, s csak azután vonjunk le következtetéseket. Akár magunk számára is.

Puzsér bácsi, a néző ügyvédje

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás

Erre mit mondana Puzsár bácsi? – kérdezi óvodás kislányom, miután bemutatja aktuális tornamutatványát. A helyes válasz természetesen az, hogy igen, és ekkor a gyermek önbizalma helyreáll, hiszen ha az a szőrösszívű szakállas bácsi így látná, akkor a produkció száz százalékos lenne.

Félreértés ne essék, családunk nem gyermekpásztornak használja a televíziót, s nem is kereskedelmi tévék produktumait fogyasztjuk rendszeresen kultúra gyanánt, azonban a Csillag születik valahogy ifjúkorunk legendás Ki Mit Tud?-jaira emlékeztetnek, ezért szombat esténként a készülék elé húzzuk a kissámlit, mint történt ez a hatvanas években a magyar közösségekben.

Főleg azóta érdemes CSISZ-t nézni, mióta van a Puzsér, aki szigorú, sokak szerint gonosz, nagyképű és ellenszenves is. S bár tudjuk, hogy a licenc része a szigorú megmondóember, mégis kisebbfajta áttörés ez a magyar kereskedelmi tévézés történetében, mely az idén éppen 15 esztendős Magyarországon.

Az ő szerepe eredetileg csak annyi lenne, hogy szóljon be, tegye drámaivá (értsd: nézettebbé) a tehetségkutató versenyt, ám ő egy bátor csavarral ezen túlmegy, és a néző lelkiismeretévé válik. Egész pontosan arra inti a másfél évtizede szappanoperákon, valóságshow-kon, esztrádműsorokon tengődő nézőket, hogy állj, eddig és ne tovább! Ez gagyi, ez nem produkció, ehhez még gyakorolni kell.


A súlyos kritikának vannak vesztesei is persze, maguk az előadók, akik jobb-rosszabb produkcióikkal talán meg sem érdemelnék a mennydörgő szavakat. Mi, a nézők viszont nyerünk: van a tévében egy ügyvédünk, aki nem engedi, hogy akármiről elhitessék velünk, hogy az jó.

Huligánok az éjszakában – szombat reggeli csendélet Békéscsabán

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás
Szeretnék megosztani képeket, amiket ma reggel 7 óra után készítettem, miután boltba menet találkoztam a látvánnyal. Békéscsabán az Egyetértés utca, Közösségi ház felőli végén fogadott a látvány, hogy feltehetően éjszaka, a “kakaótól megrészegült” fiatalok úgy döntöttek, hogy nincs jó helyen a beton gyűrűben lévő fém kuka és kb. 100m-el odébb vitték, kiborítva azt – írja felháborodott olvasónk, Hrabovszki Viktor.

A marhavásár és a közmunka

Közzétéve: Szerző:
Hozzászólás

Kovács Erika újságíró friss jegyzete reméljük, nem csak bennünket gondolkodtatott el.

A férfi fémmegmunkálással foglalkozó szakember. Évek óta nem talál munkát. Egyedül él, kapaszkodna a közmunkába. Annak az összege legalább nem annyi, mint a segélyé. Nem ölbe tett kézzel várja a „behívóját”, kispénzű időseknél dolgozik a ház körül, amit az öregek már nem tudnak megcsinálni. Annyi pénzért, amennyit a minimálnyugdíjból élők is meg tudnak fizetni. Manapság a bizalom is nagy kincs. „Kuncsaftjai” tudják, tőle nem kell tartani, így aztán mindig őt hívják. Feketén. Mert arra már az időseknek nem futja, hogy alkalmi munkásként foglalkoztassák. S úgy vannak vele, aki nem nézi jó szemmel, és sajnálja a férfitól azt a havi néhány ezer forintot, amivel a hajánál fogva önmagát húzza ki a társadalmilag nyakába zúdított fekáliából, s megmenekül az éhhaláltól vagy a megfagyástól, akkor éljen meg az az adóhivatalnok, munkaügyi felügyelő a havi 22 ezer 500 forintból.

A férfi a minap az idegtől reszkető kézzel mesélte, idén már több papírt kitöltettek vele a közmunkához. Mindig ugyanazt kérdezték. Aztán jött egy telefon, az egyik kisnyugdíjas házának tetejéről ugrasztották le, ahol éppen a helyére igazította az elmozdult cserepeket: menjen be a hivatalba a közmunka miatt.

„Ott álltunk, ki tudja hányan. Végre behívtak. Mi a foglalkozása? Megmondtam, bár olvashatták az előttük fekvő papíron. Nem kell! Vágták a képembe így, nyersen. Sokan jártak így. A marhavásáron jobb dolguk van a jószágoknak, azoknak legalább jut jó szó a gazdáktól” — panaszolta.

Egy társadalomról sokat elárul az, ahogy az állatokkal bánik. És mi a helyzet az emberekkel? Emberek?!

Kovács Erika