Alapjaiban rengette meg a tökéletesen, drága pénzért kidolgozott marketingstratégiákba vetett hitet évekkel ezelőtt Klapka György, aki nemesen egyszerű (primitív) és igen költségtakarékos módon vésett magyarok millióinak fejébe egy címet: Vámház körút 9. A nagy stratéga ötlete (és persze a plakátolás őskora) látszik mostanában reinkarnálódni Gyulán, ahol egy önjelölt utcai hírmondó igyekszik JOBB útra téríteni a „megtévedt balosokat”.

Különös, ám kétségtelenül figyelemfelkeltő látvány a 4-5-6 kézzel írott, majd sokszorosított hirdetményből összeállított montázs, mely a fürdőváros megannyi pontján felbukkan. A plakátragasztó (nem tudni, hogy személye azonos-e a nem éppen túlbonyolított mondatfüzérek szerzőjével) munkásságát csodálhatják többek között a Budrió, a Törökzugi és a Honvéd lakótelepen megfordulók is. Lehet, hogy máshol is olvashatók a magvas gondolatok, de nekünk - különösebb kutakodás nélkül - ezeken a helyeken szúrtak elsőre szemet.

Nos, hogy ne csak a külcsín, hanem a belbecs is szerepet kapjon, ejtsünk néhány szót magukról a feliratokról. A montázs elemei egyesével sem mondhatók piskótának, még a magunkfajta, napról napra politikai kommentek, olvasói vélemények százaival találkozó, semleges szemlélődőknek sem, de így, ömlesztve aztán tényleg elég tömény olvasmány.

Az üzenetek a szokásos jobboldali, unalomig ismételt, elcsépelt frázisokat (a baloldali közhelyekről ugyanezt írnánk) közvetítik, megspékelve nem kevés személyeskedő véleménnyel a baloldali pártok prominenseivel kapcsolatban. Az egész elegyet megfűszerezi valami különös, vidékies báj, mely a végtelenségig leegyszerűsíti a mai magyar közéletet, a politikai viszonyokat mindenféle átmenet nélküli fekete-fehérben láttatja, s valószínűtlenül gagyi mivoltával a mindennapi politikai marakodásra már közönyösöket is kicsit mosolyra deríti.

Hogy kit győznek meg az effajta üzenetek; hogy hány embert ösztönöznek ellenplakátolásra; hogy hány embernek fordul fel tőlük a gyomra; s hogy hányan vannak, akiket abszolút hidegen hagy az ilyesmi; nem tudni. Egy biztos, az hogy mára ott tartunk, akadnak olyanok, akik időt, pénzt (bár a költségek valószínűleg nem voltak tetemesek) nem sajnálva, a szövegből sejthetően iszonyú dühtől motiválva, a bosszúvágytól habzó szájjal papírra böffentenek komolynak igen kevéssé mondható, annál inkább a saját maguk vallotta elveket is lejárató üzeneteket, majd azokkal teleragasztgatnak egy várost, nagyon szomorú és elgondolkodtató. Vajon azok is így látják, akik miatt idáig jutottunk?

Címke: gyula, klapka györgy, lópici gáspár, plakát, politika, politikai marketing   Komment:

A bejegyzés készült: 2009. 07. 12., 9:22 du. és a Közélet -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.