Az ország lakosainak kétharmada nem használ semmiféle klaviatúrát, ötöde nem érti az e-mail szó jelentését – már az előszóban ezzel a kijózanító adattal fogadja utasait az idén tizedik alkalommal kifutó Internethajó rendezvény. Ezért kezdjük rendhagyó módon ezt a tudósítást, gondolva e csoportra is, hátha egy nyomtatott sajtótermékben olvassák mindezt: Jó napot kívánunk! Tudják, létezik egy számítógép nevű találmány, és ha ebből sokat összekötünk, akkor kis szerencsével internetet kapunk, ami egy jó dolog. Hogy ez az áldás Magyarország minden településére eljusson, erről szól a Nemzeti Digitális Közmű elnevezésű kormányzati törekvés, amit az Internethajó idei kiemelt témájául választottak.

Már a bevezetőből is látszik, hogy az Internethajó nem az önbecsapó statisztikák, hanem a kendőzetlen szembenézés rendezvénye. Ennek megfelelően a két főszervező és házigazda, Diósy Tamás és Enyedi Nagy Mihály köszöntője is – immár hagyományosan – inkább pesszimistára sikerült, és mindketten főleg reményeiket fogalmazták meg. Nem csoda, hiszen a hajón immáron tíz éve beszélünk az internetpenetráció növelésének fontosságáról, és bár minden évben beszámolhatunk némi fejlődésről, a vészharangok kongatását még most sem hagyhatjuk abba, egy pillanatra sem. Az utánuk megszólaló Baja Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára egy lépéssel tovább ment: ő remények helyett már meggyőződésről beszélhetett az Európa hajót szinültig töltő hallgatóságnak. Természetesen mint infokommunikációért felelős kormánybiztosnak, neki ez kötelessége is, hiszen az elmúlt félévet szinte teljesen a Nemzeti Digitális Közmű projekt elindításának szentelte, és az mostanra eljutott abba a fázisba, hogy már az EU előkészítő bizottságával tárgyalhatunk róla. Ez pedig – figyelembe véve oly sok más szép reményű kormányzati törekvést – mindenképpen siker.

Baja kiemelte, hogy a most megélt válság nemhogy hátráltatója lenne az NDK programnak, de épp most megfelelő az időzítés az elindításához. A sikeres program ugyanis egyszerre három dolgot garantálna: azonnali keresletépítést, perspektivikus piacépítést és GDP-gyarapodást, növekvő foglalkoztatással, mindezt már középtávon. A kitűzések ugyanakkor megvalósíthatatlanok az EU szerepvállalása nélkül, mivel a másfél éven belül befektetendő 50-80 Mrd forintot a jelenlegi gazdasági és politikai helyzetben sem az it-szektor piaci szereplői, sem a nadrágszíjon már minden lyukat felhasználó kormányzat nem tudja megfinanszírozni.

Az államtitkár szerint az a két szembenálló érvelés, hogy nincs szükség közműépítésre, amíg nincs meg a tartalomszolgáltatási igény, illetve, hogy az infrastruktúra megléte már önmagában meghozza az igényeket, parttalan vita, mivel az NDK-nak párhuzamosan kell haladnia, az infrastruktúra és a tartalomszolgáltatás fejlesztését egyszerre segítenie. Erre rímelt a későbbi kerekasztalbeszélgetések során Beck György, az Informatikai Válalkozások Szövetségének alelnökének felszólalása, aki – kihasználva a nosztalgikus hangulatú rövidítésben rejlő humor lehetőségét – egy új fogalom bevezetését szorgalmazta: az NSZK alatt ő a Nemzeti Szélessávú Közösséget érti. Mint szemléletes példájában kifejtette, az NDK és az NSZK nem önmagukban, hanem egységesen váltak sikeressé, de csak a fal leomlása után.

Ezt az összefogást emelte ki a program legfőbb feltételeként Bálint Ákos, az Elektronikus Közigazgatási Operatív Programért (EKOP) felelős NFÜ főigazgatója és Pataki Dániel, a Nemzeti Hírközlési Hatóság elnöke is. A zárószónokként pódiumra lépő Pintér Róbert a Szonda Ipsos részéről egy kényszerűen lerövidített beszámolóban mutatta be a több mint 600 hazai it-vállalat részvételével elvégzett felmérés eredményeit.

Ennek legmeglepőbb tanulsága az volt, hogy az üzleti szegmens milyen kis részben osztja Baja Ferenc meglátásait a feladatok megoszlásáról: 48,2 százalékuk szerint az állam feladata a digitális közmű kiépítése, 23 és fél százalékuk szerint a szolgáltatócégeké és mindössze 12,4 százalékuk számít az EU segítségére.
(eWorld)